Mmmrrr… Helló! Igen, te, kétlábú! Úgy örülök, hogy a barátoddal, Tiffanyval megörököltétek Jane régi, patinás házát. Végre valaki rendet tesz, és a környék legszebb villájává varázsolja ezt a poros házat. Hogy ez Jane-nek miért nem sikerült soha? Már úgy értem, hogy a dolog elvileg egyszerű, mint az egyszeregy: csak színek szerint szisztematikusan össze kell rendezni legalább hármasával azokat a nagy, puha párnákat. Így minden körben elérheted a célodat, és kaphatsz egy csillagot. És minden csillaggal együtt az újradíszítés képességét is megnyered.
Apropó újradíszítés: nagyon tetszik már az is, amit egy nap alatt kihoztál a házból – hogy új kanapét választottál nekem, amin szunyókálhatok, és a kedvenc színeidre festetted a falakat. El sem tudom képzelni, milyen tökéletes és barátságos hely lesz ez, mire a ház minden szobája magán viseli majd a kezed nyomát. Mármint akkor, ha annak az elvetemült Rexnek nem jön össze a terve, hogy lerombolja a házat, és kaszinót építsen a helyére. Csak szólj, ha valakinek mérgesen rá kell nyávognia, jó? A macskád veled van!
Na és ez a másik fickó, aki néha felbukkan? Ez a Jack Hamilton? Ez az ács? Oké, hát nekem semmi bajom azzal, ha beteszi a lábát az otthonomba, akarom mondani, az otthonunkba. Van benne valami bolondos kedvesség, és még szerelmi szálat is hozhat a történetbe – amit nem mellesleg Lisa Brunette, napjainak egyik legfelkapottabb játékírója jegyez. Azt kérded, honnan tud ilyeneket a macskád? Nos, hát van az a titok, amit még a macskák is megtartanak maguknak. De annyit azért elmondhatok, hogy Lisa nagyon jól ki tudja kerekíteni a mi kis világunkat: a keze nyomán érdekes lesz és vicces, és olyan, ahová érdemes újra meg újra visszatérni.
Ezt most komolyan mondom. Ez nem az a tipikus színpárosítós fejtörő. A lényeg a részletekben van: Lisa minket is beleírt a játékba, ahol egy csomó bűbájos szomszéddal ismerkedünk meg, akik látogatóba jönnek – persze főleg azért, hogy engem simogassanak. Néha még házon kívüli, rövid ideig tartó eseményeken is részt veszünk, hogy vigyünk egy kis változatosságot a sztorinkba. És azt mindig szeretem, ha hagysz nekem egy kis teret, amíg elmész meglátogatni a barátaidat vagy mindenféle idegeneket. Merthogy olyankor új bútorokkal térsz haza, és tovább csinosodik a ház. Elég válogatósak vagyunk – de, te jó ég, milyen gyönyörű és milyen egyedi ez a hely!
Doromboló üdvözlettel:
A cicád